Föoldal

J. Wilcox:

Korai és késői eső

VI. FEJEZET

Barátkozás a világgal

A protestantizmus romlása ma abban a támadásban nyilvánul meg, amelyet az isteni kinyilatkoztatás tökéletes épsége fölött őrködök intéztek ellene. A mai nagy keresztény egyház két küzdő táborra oszlott, egyiket az úgynevezett fundamentalisták, a másikat a modernisták képviselik. A fundamentalisták az isteni kinyilatkoztatás régi tanaihoz ragaszkodnak, míg a modernisták kérdés tárgyává teszik az igazság azon szegmenseit, amelyeket eddig a keresztény hit alaposzlopainak tartottunk.

Nem meglepő, hogy a Hetedik Napot ünneplő Adventista Egyháznak is számolnia kell a maga tapasztalatai során a kételkedés e magasra törő szellemével. Valóban, ennek a lelkűiéinek a gyümölcsét sok testvérünkkel szerzett tapasztalatunkban láttuk, akik rászedettek; és hasonló jelenségeket az Úr eljövetele előtt még várunk. Az igazság ellensége egyetlen követ sem hagy mozdítatlanul, hogy a hetedik napot ünneplő adventistákat eltérítse legnagyobb feladatuktól, az utolsó üzenet közlésétől a világgal ma és ennek a nemzetségnek.

Az apostol azt mondja: „Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete... És a világ elmúlik, és annak kívánsága, de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké." (íján 2,15-17)

A világgal való barátkozásnak különböző megnyilatkozása van. Meglátszik a társaság megválasztásában, a világi élvezetekkel és mulatságokkal szembeni nézetben, az öltözködésben, az evésben, ivásban, általában a magaviseletben. Meglátszik azok életében, akik a szombat megtartásában hanyagok, elfeledkezve arról, hogy ez a szent nap éppenséggel jel a világhoz való viszonyunkban. A világiasság szelleme látható az otthonunkba beengedett rádióadásokban. A jazz és a világi dalok, drámai művek, érzelgős történetek, pikáns pár- és magánbeszédek nagyon is a hatalmukba kerítettek némelyeket, és ezek elárulják, hogy az éle és mulatság légköre kellemesebb nekik, mint az imaórák lelkülete.

Nagyon sok családban - még akkor is nagyon sok, ha csak néhány van belőlük - a regények és különböző folyóiratok elfoglalták a Biblia és a keresztény irodalom helyét. Ha az élet múló dolgait tesszük az érdeklődésünk középpontjába, az üzleti hasznot, a létért való küzdelmet, meglátszik rajtunk, hogy Krisztus lelkülete helyett a világé uralkodik a szívünkben. Ezek a leggyakoribb utak, amelyeken az igazság ellensége az igazság összekuszálására törekszik Isten gyermekeinek tapasztalatában, és a világgal való barátkozáshoz eljuttatni. De vannak választékosabb eszközei is, amelyeket felhasznál.

Ha Sátán nem gyengítheti meg az isteni kinyilatkoztatásba vetett hitünket, amint azt Isten Igéje a szemünk elé tárja, akkor lazítani törekszik a hitünket azokban a különleges üzenetekben, amelyek az Úr hírnökei által jutnak el hozzánk. Tapasztalatunk szerint a modernizmus magva a hitehagyás, és az érintkezés e pontján fog érvényesülni...

A közeledő válság idején sok hetedik napot ünneplő adventista részére az utolsó próba esetleg a prófétaság Lelke írásaiba helyezett bizalom és az a mód lesz, amint az ezekben megadott utasításoknak engedelmeskednek. Nagyon könnyű ezek hitelének megrontása; könnyű azt mondani, hogy én hiszek azoknak, de ugyanakkor a lekicsinylés egy csekély jele, egy fejmozdulat vagy egy kézlegyintés helyet készít a kételynek azok elméjében, akikkel közösségben élünk. A természetes eszű ember okoskodása az, hogy a Bizonyságtételek című írást az előbbi egyházban átélt küzdelmei keretében szemléli, és nem tanúsít elég figyelmet a keresztény mű és élet más felfogására, egyszerűen csak azért, mert ezek az utasítások nincsenek összhangban személyes életével és terveivel. Ez a mód, ahogy a modernista a Bibliát tekinti és kezeli.

Némelyek elszakadnak a hittől

Azt mondtuk, hogy az utolsó napokban „sok hamis próféta támad, aki sokakat elhitet; és mivel a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül”. A hamis próféták és hamis krisztusok hatalma - miután nagy jeleket és csodás dolgokat tesznek tévelygéseik bizonyítására - olyan nagy lesz, hogy „elhitetik, ha lehet, a választottakat is”. (Mát 24,11-12. 24)

Sátánnak ezt az ámításra szánt erőfeszítését Pál apostol írja le a Thesszalonikabeliekhez írt levelében. A következőt mondja. Sátán „a gonoszságnak minden csalárdságával dolgozik azok között, akik elvesznek; mivelhogy nem fogadták be az igazságnak szeretetét az üdvösségükre. És azért bocsátja reájuk Isten a tévelygés erejét, hogy higgyenek a hazugságnak; hogy kárhoztattassanak mindazok, a kik nem hittek az igazságnak, hanem gyönyörködtek az igazságtalanságban". (2Thess 2,10-12)

Jegyezzük meg, hogy az ámítás azokra terjed ki, akik nem fogadják el az igazság szeretetét. Lehetséges, hogy formailag és elméletben elfogadták ugyan az igazságot, de az nem szentelte meg sem a szívüket, sem az életüket; ezért nem volt erejük ellenállni az ellenség ámításainak.

Az ámítás eléri azokat is, akik Isten gyermekének nevezik magukat. Ez világosan kitűnik Pál apostolnak Timótheushoz írt 1. leveléből. „A Lélek pedig nyilván mondja, hogy az utolsó időben némelyek elszakadnak a hittől, hitető telkekre és gonosz lelkek tanításaira figyelmezvén.” (lTim 4,1) Az önvédelem ezekkel a csalásokkal szemben a Szentírás intelmeiben adott, és a Mester is erre figyelmeztet, amikor az utolsó napok egyházát inti, hogy legyen éber, és imádkozzon. Vigyázzunk magunkra, legyünk hűségesek a Biblia tanulmányozásában és az imában. Ez az egyetlen önvédelem a félrevezetéssel és csalással szemben.

Az alapok aláaknázása

Az írásokban adott figyelmeztetések mellett az Úr szolgálója által is nyertünk kellő intelmet. Ő mondja, hogy a maradék gyülekezet egyes tagjait a kételkedés és hitetlenség szelleme ejti rabul, és hitünk alapzatának hitelét rontja meg, amelyen állunk. A kísérő angyal azonban így szólt: ,Jaj annak, aki az üzenetben egy betűt vagy egy pontocskát is megváltoztat.” Azonban biztosítva vagyunk arról, hogy csak kevés embert kerít hatalmába a kételkedés és hitetlenség szelleme. Az Úr majdnem minden szolgálója tántoríthatatlanul, szilárdan megáll a helyén. Olvassuk el a gyülekezetnek adott ünnepélyes üzenetet.

„Láttam egy csapatot, amely szilárdan és erős fegyverzetben áll az őrhelyén, és egy lépést sem hátrál a helyéről azoknak támadása elől, akik a közösség szilárdan megalapozott hitét meg akarták ingatni. Isten tetszéssel tekintett le rájuk. Három fokozatot láttam most; az első, második és harmadik angyali üzenetet. Kísérő angyalom így szólt: »Jaj annak, aki a legcsekélyebb változást merészeli eszközölni ezeken az üzeneteken. Az üzenetek helyes megértése a legnagyobb fontossággal bír. Attól függ az emberek sorsa, hogyan fogadják el azokat.«

Az üzeneteket szemlélve, láttam azt is, hogy milyen drágán szerezte meg Isten népe a tapasztalatait. Nagy küzdelmekbe és sok szenvedésbe kerültek azok. Isten lépésről lépésre vezette gyermekeit, míg végül egy szilárd, megingathatatlan helyre állította őket.”

„Láttam egyeseket, amint ezen szilárd helyhez közeledtek, és annak alapzatát kezdték vizsgálni. Egyesek nagy örömmel, haladéktalanul felléptek arra. Mások ellenben hibákat kerestek az alapokban. Előbb javításokat akartak rajta végezni, mert úgy vélték, hogy a mű annál szilárdabb lesz, és a rajta levők annál boldogabbak lesznek. Egyesek vizsgálódva felléptek az alapzatra, és azt állapították meg, hogy az egész helytelenül van felépítve. Azonban láttam, hogy akik rajta álltak, mindnyájan szilárdan a helyükön maradtak, sőt, még azokat is intették, akik visszaléptek, hogy hagyjanak fel folytonos panaszukkal. Hiszen ennek a műnek maga Isten volt az építőmestere, így ők Istennel szállnak perbe. Még egyszer elbeszélték Isten csodálatos cselekedeteit, amelyekkel őket erre a szilárd állásra vezette, és szemüket az ég felé emelve, fennhangon magasztalták Istent. Ez olyan mély benyomást gyakorolt azokra, akik elhagyták a szilárd helyet, és zúgolódtak, hogy alázatos szemlesütéssel újra visszatértek arra.” (Tapasztalatok és látomások, 244-245. oldal)

Nincs szükség nagy észbeli képességekre ahhoz, hogy bíráljunk, hibát keressünk. Ahhoz sincs, hogy kérdésessé tegyünk alapvető tényeket a hit iránt való buzgalom és az Úr szolgálója által nyert utasítások iránti tisztelet hangoztatásával, ha ugyanakkor a hízelgésbe rejtetten, elvakító befolyással kételkedést ébresztünk a hit valódi pilléreivel szemben, és bizalmatlanságot keltünk azokkal szemben, akik igyekeznek szilárdan megtartani azt az üzenetet, amely erre a népre van bízva. A modernizmus aláaknázó eljárásában mézes madzag a más vallásúakban feltalálható, Istenbe és a kinyilatkoztatásba vetett hit. Adja Isten, hogy elkerüljük ezt a gonosz befolyást a Hetedik Napot ünneplő Adventista Egyházban.

Világias nevelés

Az utóbbi évek folyamán iskoláinkban nagyon emelkedett a nevelés színvonala. így is kell annak lennie. A körülöttünk levő világban a nevelés magas fokon áll. A gondolkodás és vállalkozás minden területén képzett férfiakra és nőkre van szükség. Ha meg akarjuk őrizni az összhangot a környező világgal, ha azt akarjuk, hogy a közös területekre ugyanolyan műveltségű férfiakat és nőket küldjünk, akik azokkal az igazság nagy elveit képesek megvitatni, azokat képesek Istenhez vezérelni, akkor képeseknek kell lennünk az üzenetünket művelt formában közölni. Éppen a mi művünkben, amikor fiatalokat keresünk felelős állásokba, előnyt adunk azoknak, akik elnyerték azt a nevelést és gyakorlatot, amely képessé teszi őket eredményes szolgálatra. Ha azonban túl sokat hangoztatjuk a nevelés fontosságát, ugyanolyan veszélyekkel számolhatunk, amilyenekkel napjaink művelt világa találkozik. A bölcsesség keresése közben a világ elfeledkezett Istenről, aki minden bölcsesség igazi forrása. A többi felekezet úgynevezett keresztény iskoláiban több hangsúlyt helyeznek az értelmi, mint a lelki részre. Ez az a veszély, amellyel nevelői munkánk során mi is találkozunk. Évekkel ezelőtt újra és újra erre a veszélyre mutatott rá az Úr szolgálója. Azt olvassuk, hogy az ellenség a hetedik napot ünneplő adventisták soraiba akarta csempészni az ész és a bölcselkedés rendszerét. Ezen bölcselkedés befolyása nagyon megrontotta volna az oly életbevágóan fontos igazság hitelét. A veszélyt idejében felismertük, és így az Úr megszabadította mozgalmunkat az ámító tanításoktól. Őrizzen meg bennünket ma is a hasonló megtévesztő elvektől!

Ész és bölcselet

„Az emberek lelkének ellensége el akarta hitetni, hogy a hetedik napot ünneplő adventisták soraiban nagy reformnak kell végbemennie, és ez a reform abban áll, hogy eltávolítják azokat a tanokat, amelyek hitünk alapját alkotják, és az újjászervezés munkája veszi kezdetét. Ha ez a reform megtörténik, vajon mi lett volna az eredménye? Az igazság elveit, amelyeket Isten a maradék gyülekezetnek adott, elvetették volna. Megváltoztatták volna a vallásunkat. Az alapvető elveket, amelyek művünket az utolsó ötven év alatt fenntartották, tévesnek minősítették volna. Új szervezetet létesítettek volna. Az új berendezkedésnek megfelelő könyveket írtak volna. Bevezették volna az ész és a bölcselet rendszerét. Ennek a rendszernek az alapítói városról városra járva, csodálatos munkát végeztek volna. A szombatot például olyan könnyelműen néznék, mint magát Istent, aki azt alkotta. Nem engedték volna meg, hogy valami az új mozgalom útját keresztezze. Tanítóik ugyan tanították volna, hogy az erény jobb, mint a bűn, de eltávolodva Istentől, emberi erőtől függő állapotba jutnának. így erényüknek nem volna értéke. Az alapjukat homokra építették volna, s így a szél és a vihar romba döntötte volna az épületet.”

„Ki van felhatalmazva, hogy ilyen mozgalmat kezdjen? Birtokunkban van a Biblia, tapasztalatunk van, amelyet a Szentlélek csodálatos munkája hitelesített. Rendelkezünk az igazsággal, amely semmiféle megalkuvást nem tűr el. Utasítsunk tehát vissza mindent, ami nincs összhangban ezzel az igazsággal!”

„Én haboztam és késlekedtem a Bizonyságtételek elküldésével, amelyeket az Úr Lelkének ösztönzésére írtam. Nem akartam ezen álbölcselet csalárd befolyására rámutatni. De Isten gondviselése folytán szembe találtuk magunkat a felmerült tévelygésekkel.”

„Jéghegy fenyeget, teljes gőzzel előre!”

„Mielőtt elküldtem volna a Bizonyságtételeket, amelyek az ellenség erőfeszítéseire vonatkoznak, hogy csábító elméletek terjesztése által hitünk alapjait aláaknázza, egy hajó balesetéről olvastam, amely a sűrű ködben egy jégheggyel összeütközött. Néhány éjszakán át alig tudtam aludni. Úgy éreztem magamat, mint egy kévékkel megrakott szekér. Egy éjjel ez a világos jelent tűnt fel előttem. Hajó haladt a vízen, nagyon sűrű ködben. Egyszer csak az őrszem felkiáltott: »Jéghegy van közvetlenül a hajó előtt!« Valóban, a hajónál is magasabb óriási jéghegy állt előttünk. De egy parancsoláshoz szokott hang ezt kiáltotta: »Teljes gőzzel neki!«

Nem volt vesztegetni való idő. Azonnal cselekedni kellett. A gépész teljes gőzt adott, és a kormányos egyenesen a jéghegynek irányította a hajót, amely hatalmas csattanással ütközött a jéghegybe. Félelmetes rázkódás után a jéghegy mennydörgéshez hasonló robaj kíséretében, több részre szakadva, a fedélzetre zuhant. Az utasokat nagyon megrázkódtatta és megviselte az összeütközés ereje, de egyetlen ember sem pusztult el. A hajó megsérült ugyan, de ki lehetett javítani. Egész testében megremegve Litődött vissza, akárcsak egy élőlény, majd folytatta előbbi útját.

Azonnal felfogtam a jelenet értelmét. Parancsot kaptam. A kapitányunk szavához hasonló hangokat hallottam: »Teljes gőzzel előre!« Megértettem a kötelességemet. Nem volt vesztegetni való időm. A döntő cselekvés ideje elérkezett. Késedelem nélkül követnem kellett a parancsot. »Teljes gőzzel előre!«

Ezen az éjszakán egy órakor felkeltem, és olyan gyorsan írtam, amilyen gyorsan a kezem a papíron haladhatott. A következő pár napon hajnalhasadástól késő éjjelig dolgoztam, és a sorainkba férkőzött tévelygéssel kapcsolatban a nekem adott utasításokat készítettem elő népünk számára.

Reméltem, hogy teljes reform megy végbe, és azokat az elveket meg is fogjuk tartani, amelyekért az első napokban any- nyit küzdöttünk, és amelyeket a Szentlélek ereje által megalkottunk.” (Bizonyságtételek, B-sorozat, 2. szám, 54-56. oldal)

A hamis bölcselet visszhangját még a hozzánk egészen közel eső években is hallottuk. Egyesek még ma is úgy érzik, hogy a hetedik napot ünneplő adventisták hitét és vallásos nézeteit hozzá kell illeszteni, és összhangba kell hozni a modern vallásos gondolkodásmóddal. Sokan azt hiszik, ha a hetedik napot ünneplő adventisták arra kaptak elhívást, hogy Isten munkáját végezzék, ennek követelményeit teljesítve, üzenetüket századunk előrehaladó szellemével összhangban kell hirdetni. Lehet, hogy ez az Úr második eljövetelének erőteljesebb hangsúlyozását jelentené, de esetleg a szombat kevésbé buzgó megtartását is. Sok tekintetben az egyszerűségünk feladását eredményezné. Mit gondoltok? Ha így történne, vajon ezáltal a Jelenések könyve 14. fejezetében leírt hármas üzenet megerősödne-e? Ellenkezőleg, az erejét veszítené. Megfosztaná azt a hatásától. A valóság az, hogy ha a hetedik napot ünneplő adventisták ekképpen megcsonkítják a rájuk bízott üzenetet, semmilyen értelme nincs annak, hogy tovább létezzenek.

A Biblia jövendölései világosan elmondják, hogy ez az üzenet egészen az Úr eljöveteléig megőrzi a maga eredeti sértetlenségét. Aki olvassa a Jelenések könyvének 7., 13. és 14. fejezetéhez hasonló jövendöléseket, nem érezhet másképpen. Az üzenet sértetlenségére vonatkozólag az Úr szolgálója világos kijelentést tett.

„Őrizzük meg az utasításokat, amelyek azzá tettek bennünket, amik vagyunk. Úgy őrizzük meg, ahogyan azokat Isten az Ő Igéjében és Lelkének bizonyságtételeiben megmutatta. Az Úr buzdít, hogy biztosan és hitünk segítségével őrizzük meg az alapvető elveket, amelyek elvitathatatlan tekintélyen nyugszanak.” (Bizonyságtételek, B-sorozat, 2. szám, 59. oldal)

„Mint nép, határozottan kell állnunk az örök igazság szilárd helyén, amely ellenállt a próbáknak és nehézségeknek. Ragaszkodjunk hitünk biztos alapjaihoz. Az igazság elvei, amelyeket Isten nekünk kinyilatkoztatott, az egyedül biztos alapunk. Ezek tettek minket azzá, amik vagyunk. Az idő múlása nem csökkentette az értéküket.” (Ugyanott, 51. oldal)

„Az igazság egyetlen vonalát sem szabad gyengítenünk, mert ez tette az adventnépet azzá, ami. Birtokunkban vannak az igazság eredeti elvei, a tapasztalat és kötelesség, ezért álljunk határozottan az alapunkon, elveink védelmében, az Ige teljes átélésével.” (Bizonyságtételek, VI., 17. oldal)

Nem, mi nem engedhetjük meg a hetedik napot ünneplő adventisták gyülekezetének szabadelvűvé válását. Nekünk hűségeseknek kell maradnunk az Úr gyülekezetéhez, hűségeseknek a nekünk adott megbízatáshoz.

Isten az Ő gyülekezetét mint világosságot helyezte a világba, a sötétségben levők számára. Ez a gyülekezet megkülönböztetetten és elkülönítetten létezik. A múlt prófétája által az Úr ezt mondja gyülekezetének: „A nép lakjék egyedül, és ne számláltassék a többi nemzet közé.” Az apostoli egyháznak pedig a következő határozott figyelmeztetést adja Pál apostol: „Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában; mert mi szövetsége van igazságnak és hamisságnak? Vagy mi közössége a világosságnak a sötétséggel?

"... Annakokáért menjetek ki közülük, és szakadjatok el, azt mondja az Úr, és tisztátlant ne illessetek; és én magamhoz fogadlak titeket. És leszek néktek Atyátok, és ti lesztek fiaimmá és leányaimmá, azt mondja a mindenható Úr." (2Kor 6,14—18)

Hitünk próbája

„A szomorúság ezen napjaiban rendkívül szükséges, hogy egymást erősítsük és bátorítsuk. Sátán kísértései ma sokkal nagyobbak, mint azelőtt voltak, mivel tudja, hogy nem sok ideje van már, és minden egyes ember esete végleg eldöntött tény, vagy az életre, vagy a halálra. Ma nem szabad a kísértések, a csalódás és az elcsüggedés súlya alatt összeroskadnunk, hanem minden szomorúságunkban ki kell tartanunk, és bíznunk kell Jákob hatalmas Istenében. A jó Isten biztosított engem, hogy kegyelmével velünk lesz minden kísértésünkben, és bár ezek a kísértések sokkal nagyobbak lesznek, mint azok, amelyekkel eddig bármikor kellett megküzdenünk, mégis, legyőzhetjük őket, ha kitartóan bízunk Istenben.

Ha az akadályokkal megbirkózunk, ha Sátán kísértéseit legyőzzük, akkor kiálljuk hitünknek az aranynál is drágább próbáját; megerősödünk, és tapasztalatokat szerzünk a további küzdelem megvívására. Ám ha leroskadunk, ha engedünk Sátán kísértéseinek, akkor mindinkább elgyengülünk, akkor megpróbáltatásainkért semmi jutalmat sem nyerünk, és nem készülhetünk fel a további küzdelem megvívására. így lassanként annyira elgyengülünk, hogy végül Sátán eszközeivé süllyedünk le, aki tetszése szerint rendelkezik velünk.

Magunkra kell öltenünk Isten harci ruháját, és minden pillanatban készen kell várnunk a sötétség hatalmasságaival való harcot. Ha az életben kísértéseknek és megpróbáltatásoknak vagyunk kitéve, menjünk Istenhez, és küzdjünk Ővele imában. Isten nem hagy bennünket üresen távozni; kegyelmet és erőt ajándékoz nekünk az akadályok leküzdésére és az ellenség hatalmának megtörésére. Bárcsak mindenki a helyes megvilágításban látná ezeket a dolgokat, és mint Jézus Krisztus jó vitéze, mindvégig kitartana. Akkor Izráel állandóan előrehaladna, Isten erejétől és hatalmától támogatva.

Isten megmutatta nekem, hogy népének keserű italt adott, hogy azáltal megtisztítsa. Ez keserű ital, de zúgolódás, panasz és elégedetlenség által még keserűbbé tehetik azt. Azoknak, akik az első italt ilyen körülmények között fogadják el, még egy italra van szükségük, mivel az első nem gyakorolta a kívánt hatást a szívükre. Ha a második ital sem használ, akkor még egyet, és ismét egyet kell kapniuk, mert különben a szívük tisztátalan és erkölcstelen marad. Láttam, hogy a keserű italt türelem, kitartás és ima által megédesíthetjük; annak a kívánt hatása lehet a szívünkre, és Isten nevét is megdicsőíthetjük. Nincs könnyebb dolog annál, mint kereszténnyé lenni, és Isten szemében tetszést találni.” (Tapasztalatok és látomások, 35-36. oldal)


- Folytatjuk!... Minden héten újabb fejezettel. -

- korábbi cikkek -

vBulletin counter