Föoldal

J. Wilcox:

Korai és késői eső

X. FEJEZET

Két csoport a gyülekezetben

A gyülekezetben mindenkor két csoport létezett. így volt ez hajdan, az ószövetségben is. így volt az első keresztény gyülekezetben, és így van a mai gyülekezetekben is. Ez a két csoport Jézus Krisztus második eljöveteléig létezni fog a gyülekezetekben. Az Úr Jézus szavai világosan mutatják ezt a Máté evangéliuma 24. fejezetének 45-51. versében. Az egyik csoportot a hűséges és bölcs szolga képviseli, aki a ház népének eledelt ad a maga idejében. Ezen a szolgán marad meg az isteni áldás. „Boldog az a szolga, akit az ő ura, amikor hazajön, ily munkában talál.”

Ugyanott a másik csoportról is szó van, amelyet a gonosz szolga jelképez, aki ezt gondolja magában: „Halogatja még az én uram a hazajövetelt”, és hitetlensége következtében verni kezdi szolgatársait, és a részegesekkel eszik és iszik. Ezt a csoportot váratlanul éri majd az Úr eljövetele, és sújtani fogja ítélete.

Az elpecsételés munkája

A gyülekezet fenti két hívő csoportjáról Ezékiel próféta könyve 9. fejezete is beszél. Az itt olvasható jövendölés a hét csapás kiárasztását megelőző elpecsételést írja le. Hat férfiú kivonul, kezében zúzóeszközzel, hogy végrehajtsa Isten ítéletét a gonoszokon. Egy férfiú, aki gyolcsba van öltözve, és íróeszköz van a derekán, ezt a parancsot kapja: „Menj át a város közepén, Jeruzsálem közepén, és jegyezz egy jegyet a férfiak homlokára, akik sóhajtanak és nyögnek mindazokért az utálatosságokért, amelyeket cselekedtek annak közepében." (Ezék 9,4)

„Mialatt a veszedelem és a gyülekezet csüggedése nagyobb lesz, a világosságban állók kis csoportja nyög és sóhajtozik a Földön történő' gonoszság elterjedése miatt. Imájuk különösen a gyülekezetért fog elhangzani, mert annak tagjai beleolvadtak a világ életszemléletébe.

Ezen kis hívő csoport buzgó imája nem lesz hiábavaló. Amikor az Úr, mint bosszúálló, eljön, ugyanakkor védelmezője lesz azoknak, akik megtartották a hitet a maga tisztaságában, és megőrizték magukat szeplőtlenül a világi befolyástól. Isten megígérte, hogy abban az időben megoltalmazza övéit, akik éjjel és nappal kiáltottak Őhozzá, és vele együtt szenvedtek.” (Bizonyságtételek, V., 209-210. oldal)

Az Úr parancsot adott, hogy miután az elpecsételés megtörténik, a hat férfiú menjen át a városon, és vágja le azokat, akiken nincs meg a pecsét jele. Munkájukat a szentély előtt álló véneken kellett kezdeniük.

Jeruzsálem Krisztus gyülekezetét képviseli, és a hívőknek ez a két csoportja megtalálható lesz a gyülekezetben, amikor Isten elpecsételésének munkája folyik. Az írások ezen részével kapcsolatban ihletett magyarázatot kaptunk a Bizonyságtételek V. kötetében, a 210-211. oldalon. A parancs így szól: „Menj át a város közepén, Jeruzsálem közepén, és jegyezz egy jegyet a férfiak homlokára, akik sóhajtanak és nyögnek mindazokért az utálatosságokért, amelyeket cselekedtek annak közepében." Ezek a nyögő és sóhajtozó emberek felmagasztalták az élet Igéjét, dorgáltak, haladni törekedtek, és állhatatosan imádkoztak.

Egyesek, akik előbb káromolták Istent, megtértek, és megalázták a szívüket előtte. Az Úr dicsősége azonban eltávolodott Izráeltől; és bár külsőleg sokan folytatták a vallás gyakorlását, annak ereje és valósága hiányzott.

Óvás a bűn ellen a gyülekezetben

„Mialatt Isten haragja kiáradt az ítéleteiben, Krisztusnak ezen alázatos és odaszentelt követői a lelkűk mélyéből fakadó fájdalom, gyász, sóhajtozás, feddés és figyelmeztetés által különbözni fognak e világ többi emberétől. Miközben a többi arra törekszik, hogy fátyolt borítson az eluralkodó gonoszságra, és mentegeti a mindenütt elterjedt nagy bűnözési hullámot, azok, akiket Isten dicsősége és az emberek iránti szeretet hevít, nem fognak hallgatni, csak azért, hogy valakinek a tetszését megnyerjék. Igazságszerető lelkűket napról napra kínozza az istentelenek cselekedete és szentségtelen társalgása. Nem képesek gátat vetni a gonoszság heves áradatának, s emiatt a szívük telve van elkeseredéssel és aggodalommal. Sóhajtoznak Isten előtt, amikor hallják a vallás ócsárlását, még azok házaiban is, akiknek egykor nagy világosságban volt részük. Panaszkodnak, és keseregnek, mert látják, hogy büszkeség, kapzsiság, önzés és mindenféle hamisság uralkodik a gyülekezetben. Isten feddő Lelkét megvetették, és Sátán szolgái diadalmaskodnak. Istent meggyalázták, és az igazságnak többé senkire nincs hatása.” „Azok, akik nem éreznek szomorúságot a saját lelki süllyedésük fölött, és nem szomorkodnak a mások bűne miatt, nem nyerik el Isten pecsétjét. Az Úr azt parancsolja követőinek, azoknak a férfiaknak, akiknek a kezében a zúzóeszköz van: »Menjetek át a városon utána, és vágjátok; ne kedvezzen a ti szemetek, és ne szánakozzatok; vénet, ifjat, szüzet, gyermeket és asszonyokat öljetek meg mind egy lábig, de azokhoz a férfiakhoz, akiken a jegy van, ne közelítsetek, és az én templomomon kezdjétek el. Elkezdték azért a vén férfiakon, akik a ház előtt valónak.«”

„Kezdjétek el az én házamon!”

Azt látjuk itt, hogy a gyülekezet - az Úr szentélye - fogja először Isten haragjának bosszúját megérezni. A vének, akiket Isten nagy világosságban részesített, és a nép lelki érdekeinek őrei voltak, elárulták a rájuk bízott ügyet. Azt hangoztatták, hogy ne várjunk csodára és Isten ereje megnyilatkozásának jeleire, amint az a múltban történt. Változik az idő. Az ilyen beszédek még jobban megerősítik őket hitetlenségükben, és így továbbfolytatják, és azt mondják, Isten nem cselekszik sem jót, sem rosszat. Sokkal irgalmasabb, semhogy a népét az ítéletével sújtaná. Ekképpen békét és biztonságot kiáltanak ezek a férfiak, akik többé nem akarják a szavukat felemelni és rámutatni Isten népe gonoszságára, Jákob házának vétkeire. Ezek azok a néma ebek, akik a megsértett Isten jogos felelősségre vonását mindenekelőtt érezni fogják. Férfiak, ifjak és gyermekek, mindnyájan együtt vesznek el.

Két ember életének története

A következő feltűnő ellentét világosan megmutatja az említett két embercsoport szívét és az életüket befolyásoló céljaikat.

„Nemrégen halt meg egy 73 éves férfi, aki 18 éves korától 52 éven át naplót vezetett. A közzétett beszámoló beszédes bizonyítéka a kimondottan világias életnek. Ez a férfi azt írja a naplójában, hogy 52 éven át 628 715 szál cigarettát szívott el, amelyből 43 592 szálat ajándékba kapott, míg 585 023 szálért 10 433 dollárt fizetett. 52 év alatt 28 786 üveg sört és 26 085 üveg pálinkát ivott meg, amelyért 5350 dollárt fizetett. A napló így végződik: »Mindent megkíséreltem, sokat láttam, semmit sem valósítottam meg.«”

Ennél hatásosabb prédikációt aligha tarthatnánk, ha ennek a férfinak a naplófeljegyzését Pál apostol bizonyságtételével hasonlítjuk össze. „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam; végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, amelyet megad nékem az Úr ama napon, az igaz Bíró." (2Tim 4,7)

E két lelkület közül vajon amelyik uralkodik a szívünkben?

Egy vázlat

A Föld története leírásának lapjai bizonyságot tesznek az igazság és a hazugság között folyó borzasztó összetűzésről. Erre vonatkozólag a következő kép tárult szemünk elé.

„Látomásomban borzalmas harcban álló két hadsereget láttam. Az egyik sereg a világ jeleivel felékesített zászlókat vitte az élen, míg a másik Immánuel fejedelem véráztatta zászlóját. Amikor az Úr hadseregéből az egyik csoport a másik után egyesült az ellenséggel, zászló után zászló hanyatlott a porba, aszerint, amint az Úr hadseregéből egyik csoport a másik után egyesült az ellenséggel, vagy az ellenség sorainak egy-egy tagja vagy csapata szövetkezett Istennek a parancsolatokat megtartó népével.

Ekkor angyal repült át az ég közepén, és Immánuel lobogóját több kézbe adta, mialatt egy hatalmas vezéralak erős hangon kiáltotta: »Álljatok sorba! Az Isten parancsolataihoz és Krisztus bizonyságtételeihez hűségesek foglalják el állásukat. Menjetek ki a soraikból, és különítsétek el magatokat tőlük. Ne érintsetek tisztátalant, és én Atyátok leszek, ti pedig fiaim és leányaim lesztek nekem. Akik jönni és segíteni akarnak az Úrnak, segítsék őt a gonosz ellen.«

A harc a tetőfokán állt. A győzelem hol az egyik, hol a másik részen volt kilátásban. Egyszerre a kereszt harcosai visszavonultak, »mint amikor a tölgy elsorvad« (az Ésa 10,18 angol fordítása). De látszólagos visszavonulásuk csak azért történt, hogy kedvezőbb állást foglaljanak el. Diadalkiáltások hallatszottak. Amikor Krisztus katonái az eddig az ellenség kezén levő várfalon kitűzték Krisztus zászlóját, Istent magasztaló dicshimnusz hangzott fel, és az angyali kar éneke zengett. Megváltásunk Fejedelme vezette a harcot, és segítséget küldött katonáinak. Ereje nagy hatalommal nyilatkozott meg, és bátorította övéit, hogy küzdjenek a végsőkig. Az igazsággal kapcsolatban rettenetes dolgokra tanította őket, mialatt lépésről lépésre vezette gyermekeit a győzelem felé. És végül kivívták a győzelmet.” (Bizonyságtételek, VIII., 41. oldal)

„De hol vannak azok, akik ebben a hadseregben zászlótartók voltak? Hol vannak azok, akiknek szava hatalmasan visszhangzott, amikor a bűnösöknek az igazságot hirdették? Sokan közülük már nincsenek. A megrázkódtatás idején nem voltak képesek megállni, és az ellenség soraiba távoztak... Isten hajdani szolgáinak hűségére és bátorságára van szükségünk. Az őrök kürtjéből ne legyen hallható egyetlen ingadozó vagy bizonytalan hang se.” (Review and Herald, 1889. december 24.)

Vizsgáljuk meg magunkat, hogy tudjuk, vajon amelyik osztályhoz tartozunk! Azok között vagyunk-e, akik a gonosz szolgával együtt mondják: „Az én uram halogatja még a hazajövetelt”, vagy a hűségesek csoportjához tartozunk, akik a lelkűket építik Krisztusban, és alkalmas időben eledelt adnak a körülöttük levőknek is?

„Itt lakik-e Krisztus?”

Charles L. Slattery püspök a következő kis történetet beszélte el, amelyet az egyik francia templomban hallott.

Új lelkipásztor jött a faluba, ahol egy családot látogatott meg. Amikor a férj hazajött a munkából, az asszony így szólt hozzá:

-Az új lelkész ma meglátogatott bennünket.

-És mit mondott? - kérdezte a férj.

-Azt kérdezte tőlem - felelte az asszony -, itt lakik-e Krisztus. És nem tudtam, hogy mit válaszoljak neki.

A férj elpirult.

-Miért nem mondtad, hogy mi becsületes emberek vagyunk? - felelte később.

-Mondhattam volna ezt is, de nem ezt kérdezte - válaszolt a feleség.

-Akkor miért nem mondtad, hogy rendesen imádkozunk, és olvassuk a Bibliát? - kérdezte a férj.

A feleség így válaszolt:

-Igen, de nem ezt kérdezte tőlem.

-Miért nem mondtad, hogy rendesen járunk a templomba? - kérdezte a férj újra.

A szegény asszony megtörten ismételte:

-De ha nem kérdezett mást, csak ezt: „Itt lakik-e Jézus Krisztus?”

A házaspár sokáig gondolkozott, vajon mit akart mondani a komoly lelkipásztor ezzel a kérdéssel. Közben lassanként megváltozott az életük. Nemsokára várni kezdték Krisztust, de nem a halott, hanem a dicsőségesen feltámadt Krisztust. Egy idő múlva, maguk sem tudták, hogyan, az isteni szeretet nagy titka foglyul ejtette őket. Megismerték Jézust. És most már valóban náluk lakott Krisztus.

A feddhetetlenek

„Es látám, és ímé, egy Bárány áll vala a Sión hegyén, és ővele száznegyvennégyezren, akiknek homlokán írva vala az ő Atyjának neve. És hallék szózatot az égből, mint sok víznek és mint nagy mennydörgésnek szavát; és hallóm hárfásoknak szavát, akik az ő hárfájukkal hárfáznak vala; és énekelnek vala mintegy új éneket a királyi szék előtt, és a négy lelkes lény előtt és a vének előtt; és senki meg nem tanulhatja vala azt az éneket, csak a száznegyvennégyezer, akik áron vétettek meg a földről. Ezek azok, akik asszonyokkal nem fer- tőztették meg magukat, mert szüzek. Ezek azok, akik követik a Bárányt, [ahová] valahová megy. Ezek áron vétettek meg az emberek közül Istennek és a Báránynak zsengéiül. És az ő szájukban nem találtatott álnokság; mert az Istennek királyi széke előtt feddhetetlenek.” (Jel 14,1-5)


- Folytatjuk!... Minden héten újabb fejezettel. -

- korábbi cikkek -

vBulletin counter