Föoldal

Dr. Henne József

Az Orion-köd dicsősége

Orion-ködIsten létét hirdetik csodálatos művei, kezének munkái, amelyek kinyilvánítják előttünk az Ő végtelen hatalmát, bölcsességét, gondviselését és szeret étét. Erdők, mezők, daloló madarak, tarka lepkék illatos virágok, mind azt hirdetik, hogy Isten nem feledkezett el rólunk, emberekről bűnös állapotunkban sem. Ha feltekintünk a csillagos égre, elmondhatjuk a zsoltáríróval: "Mikor látom egeidet, a Te ujjaidnak munkáját, a holdat és a csillagokat, amelyeket teremtettél. Micsoda az ember, - mondom - hogy megemlékezel róla? és az embernek fia, hogy gondod van reá?" Zsoltárok 8: 4-5.

"Az egek beszélik Isten dicsőségét és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat." Zsoltárok 19: 2.

Mily komor, mily félelmetes lenne az éjszaka, ha nem világítaná meg a hold, és mint éjjeli lámpák nem gyulladnának ki a csillagok, mintha csak őrködnének fellettünk. Csodálatosan szép a csillagos ég, azonban az egész égbolt legdicsőségesebb látványa az Orion csillagzat, a Kaszás csillagkép, amelyről az Úr így szólt Jóbnak: “A kaszáscsillag /Orion/ köteleit megoldhatod-é:" Jób 38: 31.

Az Orion csillagképet /a kaszás csillagzatot/ télen decemberben kora este a keleti égbolton láthatjuk, tél közepén délen, tavasszal pedig a nyugati égbolton jelenik meg.

A görög mitológia, hitrege szerint Orion egy óriás vadász volt akinek jobb vállánál levő vörös csillag neve: Betelgeuse, bal vállánál: Bellatrix, bal térdénél pedig a kékes-fehér: Rigel helyezkedik el. A három, egymás mellett, fényes, balról kissé lefelé lejtő csillag képezi Orion - óriás övét, amelyről három halványabb csillagból álló kardja lóg le. A három csillagból álló, lefelé lógó kard középső, szabad szemmel is látható, elmosódó csillaga a nagy Orion-köd, Orion-nebula, amely a csillagászok megfigyelése szerint teleszkópon, csillagászati látcsövön szemlélve, az egész égbolt legragyogóbb, legcsodálatosabb, legdicsőségesebb jelensége.

Régen a csillagokról csak egyszerű fényképfelvételeket tudtak készíteni. A tudományos előrehaladás mai korszakában C. Miller, a Mount Palomer csillagvizsgáló intézet kutató fényképésze, új színes eljárással az obszervatórium 5 m átmérőjű teleszkópján keresztül, ultraérzékeny filmen eredeti színeiben fényképezte le a csillagokat és csillagködöket, így az Orion-ködöt is.

“Az Orion csillagzat kardjának középső csillaga szabad szemmel nézve egy halvány ködfoltnak, udvarnak látszik, azonban színes fényképezéssel viola és karmazsin színárnyalatú kavargó gázok tömegét tárja elénk. A leghidegebb csillagok vörösek, a magas hőfokúnk fehérek, az izzásban lévő csillagok kékek.” Star weekly. 1960. Augusztus 20. Torontó. Canada.

Garett P. Serviss csillagász így nyilatkozik az Orion-ködről: “Úgy érzem, hogy a teremtői erő, amely létrehozta a világegyetemet, leggazdagabb ajándékával az Oriont és annak környékét halmozta el.”

Larkin híres csillagász professzor, a világ legnagyobb csillagászati intézetének, a Mount Lowe-i obszervatóriumnak az igazgatója így írt az Orion-köd űréről:

“Emberi nyelv, író tolla, művész ecsetje képtelen leírni annak a nyílásnak a belsejét. A villanyfénnyel megvilágított “Mammutbarlang”, Kentucky államban oly szép és dicsőséges látványt nyújt, hogy emberi toll nem talál szavakat leírására. Mit mondtatnánk akkor az Orion-köd határtalan mély űréről, nyílásáról, barlangfolyosójáról? Gomolygó, kavargó gázok ragyogó tömegei, szabálytalan pillérek, oszlopok, lelógó és álló cseppkövek ragyogó fényességben emelkednek ki óriási térségből. Olyan az a fényesség, mintha óriási elefántcsont - és gyöngyfalak mögül ragyogna elő, amelyeket fénylő csillagok milliói díszítenek.”

Az Orion-köd szépségéről és fenségéről a National Geographic Magazin / Nemzeti Földrajzi Magazin / ezt írta 1919. Augusztus 1-én:

“Az Orionban lévő köd egy óriási üreg nyílása. Nem sík felület. Ha csillagászati távcsővel behatolunk e kozmikus mélységek belsejébe, olyan üregszerű, csodálatos látvány tárul elénk, amely előtt összeroppan az emberi Képzelet ereje, és az ember lelke egyszerre a mennyei Felség jelenlétének érzetével telik meg. Olyan, mintha egy ajtón lépnénk be. Ez az üreg a legszebb valami, amit emberi szem láthat e világon. A mélység belsejében tisztán kivehetők az oszlopok és a falak.”

Lukas H. Reed így ír könyvében: “Minden kételkedés nélkül hisszük, hogy az Orionnak e megközelíthetlen, hozzáférhetetlen fényességén túl van valahol a menny és Isten trónja. Ha az Orion elképesztő nagy távolságból is oly csodálatos látványt nyújt az ember számára, akkor milyen élményben lenne részünk, ha áthatolhatnánk azon tündöklő, ragyogó dicsőséges mélységein!!! Elegendő hely van ott az eljövendő ország szent városa számára, hogy azon keresztül szálljon le a földre. Elegendő hely van hatalmas térségében ama csodálatos város számára, amelyet János apostol látott leszállani a mennyből a földre, “elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony”, amely visszatükrözi a benne lakozó Isten dicsőségét, és fényessége hasonló egy óriási, ragyogó gyémánthoz.” Asíronomy and the Bibié, p.253.

Egy másik híres csillagász ezt úja az Orion ködéről: “Sokan hiszik, hogy ha elég erős távcsővel tekinthetnénk bele ebbe a mélységbe, az égnek e barlangfolyosójába, űrébe, akkor megláthatnánk az arany kapukat, az örökkévaló Király városát.” Philip Knox: Sky Wonders, p.38.

Larkin csillagász számításai szerint az Orion-köd nyílása kb. húsztrillió mérföld széles, és hatvantrillió mérföldnyi mély üreg, amelyben a mi egész naprendszerünk elveszne, így óriási térségén keresztül könnyen leszállhat földünkre a mennyei Jeruzsálem, amiképpen írja a Szentírás: “Mert eljön az Úr... és azon a napon az Olajfák hegyére veti lábait... és az Olajfák hegye középen kettéválik... igen nagy völggyé... Bizony eljő az Úr az én Istenem és minden szent Vele... És az Úr lesz az egész földnek Királya... és bátorságban lakoznak Jeruzsálemben.” Zakariás 14: 3-5, 9, 11.

Hude egyetemi tanár csillagász kijelentette, hogy amikor először tekintett bele az Orion-köd nyílásának isteni látványába, úgy tűnt fel előtte, mintha a végtelenség kapuján tekintett volna be, és az volt á benyomása, hogy az Orionnak ez a nyílása az örök Isten tróntermének kapuja. Herschel csillagász szerint is: “Itt van a mennynek kapuja.”

Mikor Jákob a földei az éggel összekötő létrán fel - és leszálló angyalok között meglátja az Urat dicsőségében, a csodálatos látványtól elragadtatva így kiált fel: “Nem egyéb, mint... az égnek kapuja.” 1 Mózes 28:17. Jézus mennybemenetelével kapcsolatban is beszél a Szentírás a mennyei kapuk megnyílásáról: “Ti kapuk, emeljétek fel fejeiteket... hadd menjen be a dicsőség Királya.” Zsoltárok 24: 9. János apostol előtt is egy “megnyílt ajtó volt”, amelyen keresztül csodálatos dolgokat látott és szemlélhette a szent város dicsőségét, amelyet Isten dicsősége világosít meg. (Jelenések 21:1, 23)

Ha az Orion nyitott űrén, kapuján át oly nagy dicsőség árad ki a szent városból, Isten trónjától, hogy a mérhetetlen távolságból szemlélő csillagászt is térdre kényszeríti, akkor milyen fenséges élményben lesz részük Isten gyermekeinek amikor “szemtől szembe látják az O orcáját.” (Jelenések 22: 4). Járhatnak az arany város utcáin (Jelenések 21: 18-21), amely város falait a szivárvány különböző színeiben tündöklő drágakövek díszítik, és visszatükrözik Isten dicsőségét, amely még a napnak fényét is elhomályosítja (Jelenések 21: 23). Mily jó a mi Istenünk, hogy a Dániel próféta által megjövendölt tudás segítségével, a vég idejében (Dániel 12; 4), hitünk megerősítésére betekintést enged számunkra abba a dicsőségbe, “amiket szem nem látott, fúl nem halott, embernek szíve el sem gondolt, amiket Isten készített az Őt szeretőknek.” 1. Korinthus 2: 9. Mily nagy a felelőségünk, és mily sokat veszítenek azok, akik. ennyi tudományos bizonyíték ellenére sem hisznek Istenben, az Ő eljövendő országában, az örök életben, és csak a földiekkel törődnek! Valóban menthetetlenek, mert az ítéletkor saját hitetlenségük fogja őket kárhoztatni. (János 3: 16-18, 36)

A Szentírás három égről beszél:

1. A levegőégről, az atmoszféráról (Máié 6: 26. Máté 16: 3), amely kb. 300 km, széles övezetben veszi körül földünket és nélküle nem lenne élei a földön. Az ember azonban megfertőzte a levegőeget és “bűnei az égig hatottak”, (Jelenések 18: 5) azért Jézus eljövetelekor "elmúlik” (Máté 5:18), “eltakarodik”, “mint amikor a papírtekercset összegöngyölítik”. (Jelenések 6: 3)

2. A csillagos égről, amely magába foglalja a mi földünk bolygórendszerét: a napot, holdat és a csillagokat, amelyeket az Úr a mi földünk szolgálatára alkotott, hogy “Legyenek világító testek az ég mennyezetén... meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendőknek...” (1. Mózes 1: 14-15). Ezekről olvassuk hogy “az egek, mint a füst elfogynak” (Ésaiás 51: 6; Zsoltár 102: 26-27), “az egek ropogva elmúlnak” (II. Péter 3: 10), “mert íme új eget és új földet teremtek”. (Ésaiás 65: 17.) “És a holdnak fénye olyan lesz, mint a napnak fénye, és a napnak fénye hétszer nagyobb lesz, olyan mint hét napnak napfénye”. (Ésaiás 30: 26. Vin.T.42)

3. A harmadik égről, ahova Pál apostol is elragadtatott, a Paradicsomba, az Édenbe, amelyet Isten a vízözön előtt felvitt a mennybe (PP.62.). Ahol János apostol látomásban szemléli az élet fájával és az élet vizével, folyójával, amely “az Istennek és a Báránynak királyiszékéből jött ki”. (Jelenések 22: 1-2.) A Jézus vére által visszavásárolt Éden ékessége a szent város, a szent Jeruzsálem lesz, mint az üj föld fővárosa, ahova Isten és Jézus áthelyezi királyiszékét, hogy örökre magához ölelje elveszett bárányait, az elbukott emberiséget. Mily csodálatos szeretet! Néked és nekem is ott kell lennem abban a dicső országban, amelyet Jézus az Ő drága vérével szerzett meg számunkra, hogy elfoglaljuk drága örökségünket, dicső lakhelyünket, amelyet Jézus elkészített minden hű követője számára, akik megtisztultak,minden bűntől az Ő szent vére által. (Ján. 14: 1-3.)

Az Orion-köd kapuja 2.400.000.000-szor távolabb van tőlünk, mint a föld és nap közötti 93. millió mérföldnyi távolság, úgyhogy a fény másodpercenkénti 300.000 km-es (186.000 mérföldes) sebességével utazva is csak 36,000 év alatt érnénk el, amely a mennynek csak kapuja.

Dr. Hethman tudós szerint azonban az elektromágneses hullámok és az atomrészecskék elektronjai sokkal nagyobb sebességgel haladnak mint a fény, “mert Istennél semmi sem lehetetlen”. (Lukács 1: 37.) A mennyei lények elképzelhetetlen sebességgel közlekednek. Feltámadása után Jézus nem engedte meg Mária Magdalénának, hogy hódolattal és imádattal érintse Őt, mert nem volt az Atyánál, akinek elismerésére és biztosítékára vágyott először, hogy elfogadta az emberiségért hozott áldozatát. (János 20: 17)

A feltámadását hirdető szent asszonyoknak azonban a mennyből visszaérkezve ugyanazon nap már megengedte, hogy érintsék Őt. “Azok pedig Hozzájárulván megragadták az Ö lábait és leborultak Előtte”. (Máté 28: 9. Lukács 24: 36-39.) Mikor Dániel a kapott látomás megértéséért könyörgött Istenhez, még be sem fejezte imáját, amikor Gábriel főangyal meghozta imájára az Istentől küldött választ. (Dániel 9: 21-22)

White testvérnő 1848. December 16-án, látomásban látta az Orion-köd nyílásának dicsőségét, és elmondta a jelenlevőknek. Többek között Bates kapitány, úttörő munkásunkat is meggyőzte látomásainak isteni eredetéről, mert a kijelentések teljesen összhangban voltak az ő ismereteivel, amelyeket csillagászati tanuló korában szerzett. White testvérim az Orion-köd megnyílt űrén át hallja Isten szavát, és látja leszállani a földre Isten városát, a szent Jeruzsálemet:

"Sűrű, sötét felhők tornyosultak és egymásba torlódtak. A légkör kettévált és eltakarodott. A kinyílt világűrön át az Orion felé tekinthettünk, ahonnan Isten szava hangzott felénk. Ezen a megnyílt, nyitott légűrön át szál! alá majd Istennek városa isi". (E.G.White, Early Writings p.41. Tapasztalatok és Látomások 31. old.)

A Szentírás kijelentése szerint Istennek és a Báránynak királyiszéke a harmadik égben lévő mennyei Jeruzsálemben van (II. Korinthus 12: 2-4: Jelenések 22: 1-5.), amelynek dicsőségéről Isten a Prófétaság Lelke által a végidőben többet jelent ki nekünk hitünk megerősítésére, hogy a reánk váró nagy küzdelemben és próbákban el ne lankadjunk, hanem legyünk hasonlók Mózeshez, aki “erős szívű volt, mert látta a láthatatlant, ... mert a megjutalmazásra tekintett”. (Zsidók 11: 26- 27.)

“Hét napon át utaztunk így felfelé, az üvegtenger felé, ahol Jézus megjelent a koronákkal, amelyeket sajátkezüleg helyezett fejünkre. Arany hárfát, és győzelmi pálmát adott kezünkbe... . Egyeseknek rendkívül dicső koronája volt, másoknak kevésbé dicső. Egyeseknek koronái telve voltak ragyogó csillagokkal, másokén csak néhány csillag tündökölt, de mindenki tökéletesen meg volt elégedve koronájával. Válluktól fogva bokáig érő, ragyogó fehér palástba voltak öltözve.

Angyalok vettek körül bennünket, amikor az üvegtengeren át a szent város kapuja felé indultunk. Jézus most felemelte hatalmas, dicsőséges karját, megragadta a gyöngykaput, kitárta ragyogó sarkait és így szólt: "Ti megmostátok ruháitokat az én véremben, szilárdan megálltatok igazságomban, azért most lépjetek be". Ekkor mindnyájan beléptünk, és azonnal éreztük, hogy jogunk van a városhoz. (Jelenések 22: 14.) Itt láttuk az élet fáját és az Isten királyiszékét. A királyiszékből egy tiszta vízfolyam eredt, amelynek mindkét partján az életnek fája állott. A folyam mindkét oldalán a fának egy-egy törzse állott és mindegyik Színaranyból volt. Láttam, hogy a törzsek csúcsban egyetlen fává egyesülnek. így áll az életnek fája a folyónak mindkét partján... . Gyümölcse fenséges volt. Olyanok voltak, mintha az arany és ezüst keverékéből keletkeztek volna, mert mindkettőnek színében ragyogtak...”

"Láttam pompás házakat, amelyek olyanok voltak, mintha ezüstből készültek volna, amelyeket nagy, gyöngyökkel díszített csodálatos külsejű oszlopok támasztottak alá. Ezek voltak a megváltott szentek hajlékai. Minden egyes háznak volt egy arany párkánya. Mikor a szentek bementek házaikba, koronáikat levették és az arany párkányra helyezték... A legfenségesebb fénysugár ragyogott mindnyájuk feje feleit, és állandóan dicsőítették és magasztalták Istent.”

“Majd egy újabb rétet láttam, amelyet a legkülönbféle virágok díszítettek. Amikor leszakítottam őket, így kiáltottam fel: Sohase hervadnak el! Sohase hervadnak el! Majd ismét egy másik rétet láttam, amelyet gyönyörű szép, magas fű borított, és amikor Jézus dicsőítésére hullámzani kezdett, az arany és ezüst színpompájában tündökölt. Majd egy oly mezőre léptünk, ahol a legkülönbféle állatok: az oroszlán, bárány, leopárd, farkas a legteljesebb egyetértésben éltek egymás mellett. Körülöttünk járkáltak és békésen követtek bennünket. Azután egy erdőbe mentünk, amely azonban nem hasonlított a mi sűrű, sötét erdeinkhez. Egész világos volt és ragyogó fényben tündökölt. A fák ágai fel-alá himbálództak, és mi így kiáltottunk: Biztonságban alszunk vadonban és erdőben!... Le se tudom írni a legfenségesebb dolgok sokaságát, amelyeket e helyen láttam... Sokszor úgy érzem, hogy nem maradhatok már itt e sötét világban, amelyben minden oly szomorú! Oly elhagyatottnak érzem itt magamat, mert már egy szebb országot láttam! Óh, bárcsak szárnyaim lennének, hogy elrepülhetnék, mint a galamb és bemehetnék a nyugalomba!” E. G. White, Tapasztalatok és Látomások 13- 16. old.

Élettársammal, 44 év óta hűséges zarándoktársammal, esténként gyönyörködünk a csillagos égben, különösen az Orion köd szépségében, és hittel várjuk a nagy űrutazás idejének elérkezését, amikor Megváltónk vezetésével, Krisztus hófehér ruhájába öltözve, a megváltottak és angyalok boldog seregével együtt, az Orion megnyílj űrének kapuján át elindulunk távoli, mennyei hazánk felé, ahol Jézus az Ő ígérete szerint már elkészítette a helyet számunkra.

E földön idegenek és vándorok vagyunk. Tudjuk, hogy zarándoklásunk próbaideje nemsokára lejár. A napfényben ragyogó, bárányfelhős kék ég szemlélésekor hálás szívvel mondjuk el a zsoltáríróval: “Uram, az égig ér a Te kegyelmességed és a Te hűséged a felhőkig!” (Zsoltár 36: 6). Mikor sötét, komor felhők tornyosulnak, és az eget eltakarva eszünkbe juttatják bűneinket, nem csüggesztenek el és nem olthatják ki hitünket, mert az Úr szeretetének kegyelmi üzenetét közük számunkra: “Én szolgám vagy te, Izráel! Nem feledlek el! Eltöröltem álnokságaidat, mint felleget és mint felhőt bűneidet, térj énhozzám, mert megváltottalak.” (Ésaiás 44: 22) A csendes esték sok millió csillaglámpája a felettünk aggódva virrasztó mennyei Atyánk végtelen szeretetéről beszél, és bátorít. Reménységgel tölt el bennünket, hogy: “íme, nem szunnyad és nem alszik el Izráelnek őrizője.” (Zsoltár 121: 4-5)

“És én örök életet adok nékik, és senki ki nem ragadhatja őket az én kezemből... senki ki nem ragadhatja őket az én Atyámnak kezéből.” (János 10:28-29) “Aki énhozzám jön, semmiképpen ki nem vetem.” (János 6: 37) Mindezekre gondolva a ragyogó csillagos ég énekre ihlet bennünket szerető mennyei Atyánk dicsőségére:

Hogyha este fent az égen ragyognak a csillagok

Úgy van, mintha jobb világban hívnának az angyalok

Ekkor szárnyra kél a vágyam, és a menny felé repül

Az Atyához, ki szememről minden könnyet letöröl.


Tündökölj csak millió csillag sok szegénynek tündökölj,

Angyalok, óh hívjatok csak szíveket a mennybe föl,

Hogy reménység szárnyán szállva, Téged megismerjenek,

És majd egykor a mennyekben halleluját zengjenek...

“Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről- színre, most rész szerint van bennem az ismeret, ...” (I. Kor. 13: Í2.e.r.) most még a tudományos eszközök tükrén keresztül szemléljük a végtelen világegyetem halvány képét, és csak néhány kiváltságos űrhajós látogathat el a földünkhöz tartozó, közeli bolygókra, azonban közel az idő, amikor Krisztus megváltott gyermekei elindulnak régen várt mennyei hazájukba, és meglátogatják a világegyetem bűntelen lakóit, és Megváltójuk személyesen tárja fel előttük a világegyetem titkait és Isten megváltó szeretetének mélységeit.

“A világegyetem kincsei megnyílnak Isten megváltott gyermekei előtt. A halandóság köteleitől megszabadulva, fáradhatatlanul repülnek a távoli világok felé...”

“A föld gyermekei kimondhatatlan gyönyörrel lépnek be az elnembukott lények örömébe és bölcsességébe, akik megosztják velük tudományuk és ismeretük kincseit, amelyeket Isten műveinek szemlélése által nyertek a korszakokon át.” E. G. White, The Great Controversy pp. 677-678.

Az emberek bűneik által siralomvölggyé tették a földet, azért szeretnének elmenni egy jobb hazába, hogy azt is megfertőzzék bűneikkel. Isten azonban a földet “alkotta lakásul” (Ésaiás 45: 18.) az emberek számára, hogy lakozzanak a földnek egész szánén, meghatározván eleve rendelt idejüket és lakásuknak határait. (Csel. 17: 26.) Isten megengedte a végidőben az embereknek, hogy a Tőle nyert nagy tudomány (Dán. 12: 4.) segítségével rövid kirándulásokat tegyenek földünk lakatlan bolygóm, hogy jobban meglássák, mily végtelen nagy a világegyetem és annak Teremtője, mily parányi a mi földünk az ő naprendszerével és bolygóival, és mily parányi porszem az ember.

A sok ezer és millió fényév távolságra levő csillagokba és az Orion-ködön túl levő harmadik égbe, Isten városába csak azok juthatnak el, akik e földön követték Jézust. Szívükben hordozták Isten országát és az Ő igazságát, jellemük átalakult Krisztus képmására Isten kegyelmének átformáló ereje által, és elkészültek a nagy világűrutazásra. Felöltözted-e hit által Krisztus igazságának szennytelen, hófehér ruháját, amely egyedül tesz alkalmassá a mennyei űrutazásra'; Ismered-e az Isten országába vezető utat? Jöjj, haladjunk együtt a keskeny úton “amely az életre visz”, “mert tágas az a kapu és széles az az út, amely a veszedelemre visz, és sokan vannak akik azon járnak.” (Máté 7: 13-14.)

Krisztus mindnyájunkat meghív egy csodálatos világűrutazásra az Orion-köd űrén át a harmadik égbe, a Bárány menyegzőjére. Végtelen kegyelméből felajánlja a Jézus vére által megvásárolt ingyen jegyeket, és az űrutazásra alkalmas hófehér menyegzői ruhákat mindazoknak, akik elfogadták Jézust személyes Megváltójuknak, “akik megmosták és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében.” (Jelenések 7: 14.) “Mert a fehér gyolcs a szenteknek igazságos cselekedetei.” (Jelenések 19: 8.) A mennyben már minden kész a meghívottak fogadására. “Boldogok, akik a Bárány menyegzőjére hivatalosak.” (Jelenések 19: 9.)

“Ha szeretnénk helyet kapni az eljövendő világban, akkor akaratunkat alá kell rendelnünk Isten akaratának. Követnünk keli az ösvényünkre áradó világosságot... Életünk legfőbb célja legyen, hogy elkészüljünk a mennyek országába való bemenetelre. Senki se gondolja azt, hogy ha megrontja Isten törvényét, akkor is beléphet a szent város kapuin... A mennyet be kell vinnünk szívünkbe és mindennapi életünkbe...”

Meg akarod-e látni a Királyt az Ő szépségében? Akarsz-e “a nagy fehér királyiszék” körül állni? (Jelenések 20: 11.) Akkor engedelmeskedj az Ő parancsolatainak, mert akik nem fogadják életük szabályává Isten törvényét, nem mehetnek be a mennybe.” E. G. White, Manuscript 31. 1886.

A csillagászok 1975 óta meglepetéssel észlelték, hogy az Orion dicsőséges ködében változások, mozgások történnek, mintha csak figyelmeztetnének bennünket, hogy a mennyben is lázas készülődés folyik, mert a kegyelem ideje nagyon hamar lejár és Jézus befejezi közbenjárói szolgálatát. Jézus kijelentette, hogy “lesznek jelek a napban, holdban és csillagokban és a földön a pogányok (nemzetek) szorongása a kétség miatt... mikor az emberek elhalnak a félelem miatt és azoknak várása miatt, amik a föld kerekségére következnek, mert az egek erősségei megrendülnek és akkor meglátják az embernek Fiát eljönni a felhőben nagy hatalommal és dicsőséggel.” (Lukács 21: 25-26.)

Jézus megígérte követőinek: "Ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek.” (János 14: 1-3.) Ha ott akarunk lenni Ővele a mennyei hajlékokban, szívleljük meg figyelmeztető szavait: “Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mely órában jő el a ti Uratok. Azért legyetek készen ti is, meri amely órában nem gondoljátok, abban jő ci az embernek Fia.” (Máté 24: 42.44.) “Milyeneknek kell bennetek szent életbe- és kegyességben, akik várjátok és sóvárogjátok az Isten napjának eljövetelét amelyben az egek tűzbe borulva felbomlanak és az elemek égve megolvadnak.” (II. Pét. 3: 11.14.) Az Űr sürgetően kér: “Készülj istened elé, óh Izrael.” (Ámos 4:12.) “Miért halnátok meg...? Térjetek meg azért és éljetek.” (Ézék. 18: 30-32.)


- korábbi cikkek -

vBulletin counter